Lantjavítási kísérlet

2001 nyarán kaptam kölcsön egy lantot.
Ez egy tízkórusos teorbált lant, kb. 25 éves, keletnémet gyártmányú. Elég rossz állapotban volt, a teorba-nyak (amely a két legmélyebb húrpárt tartotta) letörve, a hangolókulcsok kikopva, olyannyira, hogy a lyukban már egyáltalán nem szorult meg, a félkörte alakú test dongái között az enyvezés helyenként elengedve és kisebb hézagra szétnyílva, a hangzó fedőlap berepedezve, a szélső dongáktól elválva, helyenként a belső bordázat enyvezése is elengedve. A kulcsszekrény tövénél lévő húrnyereg régebben elvált a helyétől, de visszaragasztották meggörbült formában, kissé elállva az eredeti helyzetétől.

Konzultáltam hozzáértő mesteremberekkel, akik azt javasolták, hogy a lant testét alkotó dongákat ne vegyem szét, mert utána nem fogom tudni összerakni, sőt, még a fedőlap levételétől is óva intettek. Nem is az volt a célom, hogy új hangszert varázsoljak belőle, csupán az, hogy a lantjáték gyakorlására alkalmassá tegyem.

Először a kulcsokat próbáltam hangolhatóvá tenni, ami sikerült is egy roppant egyszerű módszerrel: Pillanatragasztóval papírcsíkot ragasztottam a tövére rátekerve.

Ezután a teorba-nyakat ragasztottam vissza, de nem úgy, ahogy eredetileg volt, hanem az alap-kulcsszekrény éléhez csatlakozó vékony résznél mindkét oldalról megerősítve egy-egy célszerűen megfaragott fa-lapkával, míg a húrozat felőli oldalon lévő eredetileg igen gyenge kitámasztó pecket kicseréltem egy bükkfából készült megfelelő erősségűre, amely jobban is illeszkedik a helyére.

Ezután már fel lehetett húrozni, a rezgőlap ragasztása még néhol tartott annyira, hogy kibírta a húrok feszítését, így ha zörgős hangon is, de lehetett vele gyakorolni - néhány hónapig.
Azután a rezgőlap annyira elvált a testétől, hogy kénytelen voltam teljesen lelazítani a húrozatot, és elkezdtem erősen gondolkodni, hogy hogy lehet megcsinálni.

Az világos volt, hogy a rezgőlapot le kell venni a helyéről, mert az elvált bordázatot másképpen nem lehet visszaragasztani. De előtte el kell készíteni azt a szorítókeretet, amellyel majd össze fogom préselni, amikor majd visszaragasztom. Kb. így képzeltem el:

Neki is fogtam. Vettem két db. 40*60 cm-es 14mm-es rétegelt lemezt. Egyikre rárajzoltam a lant testének kontúrját, majd ettől kb. 1,5cm-re befelé azt a vonalat, amelynek mentén ki akartam fűrészelni.


Egy pauzpapír segítségével átszerkesztettem a lant-test kontúrvonalának tükörképét a másik táblára.

Az első táblából kifűrészeltem a fölösleges belsejét.


Ezután feltérképeztem a lant-test domborzatának két szintvonalát, hogy a második táblából kivágandó ferde oldalú lyuk mindkét szélét fel tudjam szerkeszteni a táblára.


Mielőtt a második táblából is kifűrészeltem volna a lyukat, előtte kifúrtam a szorítócsavarok helyét. Utána a belső vonal mentén körbevágtam a lyukat, majd a külső vonalhoz és az előző fűrészelés alsó széléhez illesztve a kézifűrészt, kialakítottam a ferde felületet, amelynek majd a lant testét kell körbefognia.

Az első tábla nyílásának szélére parafa-szegélyt ragasztottam, ezt kellett úgy kialakítani, hogy a rezgőlap szélét mindenhol hozzányomja a lant testének széléhez. Volt vele dolog, mert ez egy olyan lant, melynek a rezgőlapja nem sík, hanem kissé hengeresen domború, ezért a szorítókeretnek is el kell térnie a síktól.


Miután a szorítókeret összeállt, nekiálltam szétszedni a lantot. Először a rezgőlapot választottam le a testről egy éles késsel, majd a rezgőlapról lefeszegettem a helyenként még ragaszkodó bordákat. Ezután kiműtöttem a rezgőlapból a rozettát.

A rezgőlap hosszanti repedéseit gondosan összeenyveztem, és kicsi vékony fúrnérlapocskákkal erősítettem meg.

Lecsiszoltam a vastag és kemény lakkréteget a rezgőlapról és a rozettáról. A rozettára felenyveztem a rögzítőbordáit. A rezgőlap merevítőbordáiból sokat újjal kellett helyettesíteni, hogy azonos görbületű ívet adhassak a ragasztandó talpfelületüknek.

A rezgőlapra felenyveztem a merevítőbordákat, és a rozettát is beenyveztem a helyére egy papírréteg közbeiktatásával.

A kilógó papír-részeket az enyv száradása után lekapirgáltam, és az egész rezgőlapot megcsiszoltam.

Az összeillesztési próba alapján úgy döntöttem, hogy nem használom a csavaros szorítókeretet az összeragasztásnál, csak az egyik felét, amelyen a rezgőlap görbületének megfelelő parafa felfekvő szegély van kialakítva. Erre helyeztem a körbeenyvezett rezgőlapot, majd a lant testét is körbeenyvezve ráillesztettem, és madzaggal rögzítettem.

A nyak tövénél és a test végénél 2-2 csavart benyomtam a furatokba, és a mellé tett parafa lapocskákkal illetve egy vékony rugalmas léccel biztosítottam a ragasztást elmozdulás ellen.

Az enyv megkötése után, de még a teljes száradás előtt levettem a lantot, majd a szorítókeretet összeszereltem kifordítva, hogy a lantot bele lehessen fektetni az enyvezés összevasalása céljából.

A vasalás és a lehűlés után az előzőeknél finomabb csiszolóval lecsiszoltam a rezgőlapot és körbe az enyvezést, egy száraz puha ronggyal letörölgettem amennyire csak lehetett, majd ...
... egy kevés vizet tartalmazó lábasba helyezett tégelyben terpentines viaszt olvasztottam, amivel bedörzsöltem a rezgőlapot.
A frissen felületkezelt hangszeren már van egy néhány húr...
... itt pedig már mind a tizenkilenc.

Azóta már gyakorolom a lantolást.

Illetve már nem, mert már visszaadtam a lantot a tulajdonosának.


Hangszereim