Opera morzsák

Az opera műfajával gimnazista koromban kerültem közelebbi kapcsolatba, amikor a szekszárdi Garay János Gimnázium versenyző csapatában részt vettem a Magyar Rádió által megrendezett „Verdi és kora” című zenei műveltségi versenyen. A felkészülés az 1975/76-os tanévben folyt, amelynek keretében rendszeres operalátogatókká váltunk csapattársaimmal, Blázer Juliannával és Klézli Jánossal együtt. A felkészítés szakmai részét Husek Rezső zongoraművész végezte, aki a szekszárdi zeneiskola alapító igazgatója volt.

Az alábbiakban az operairodalom olyan apró morzsáiból mutatok meg néhányat, amelyeket vagy a közelmúltban fedeztem fel magamnak, vagy pedig amelyekhez magam is hozzátettem ezt-azt. Amelyekhez kotta és hang is van, azokat javaslom egyszerre nézni és hallgatni, vagy akár énekelni is. A bariton hangfekvés gyakori előfordulása a morzsákban nem véletlen, abból ered, hogy bariton hangom van.

Nemrég kezdtem kutatni a mini operákat, olyan szándékkal, hogy ha találok viszonylag könnyen színrevihetőt, akkor annak összeszerkesztem az anyagát és hozzáférhetővé teszem, hátha egyszer valakinek kedve szottyan életre kelteni.

Keiser - Meister - Cuno - (Regnard nyomán): Der angenehme Betrug oder Der Carneval von Venedig (1707)

A magyar nyelvű zenetörténeti munkák ritkán említik Reinhard Keiser nevét, holott a barokk stílus legtermékenyebb operaszerzője volt. A máig fennmaradt operáinak száma ugyan csupán 19, de az elveszettekkel együtt egyes források szerint közel 70 dalművet írt, más források szerint 100-nál is többet. Jelentős szerepe volt a műfaj német nyelvre való kiterjesztésében. Polyglott (többnyelvű) operáiban a cselekmény-alkotó párbeszédek és az áriák egy része német nyelvű, míg néhány ária vagy duett olaszul, esetleg franciául hangzott (a szerep nemzetiségétől függően), illetve az „egyszerű” népek szájába gyakran adott németalföldi tájnyelvű szövegeket. Műveinek túlnyomó részét a Hamburgi „Oper am Gänsemarkt” mutatta be, amely korának legnagyobb operaháza volt 2000 férőhellyel.

A Velencei karneválnak volt már előzménye az operairodalomban. 1699-ben mutatták be Párizsban André Campra „Le carnaval de Venise” című, zömmel francia (kisebb részben olasz) nyelvű operáját, melynek szövegét Jean-François Regnard írta. Ezt a francia librettót dolgozták át német nyelvre néhány olasz és francia rész meghagyásával. A német szövegkönyv 1707-ben, 1711-ben és 1723-ban is megjelent nyomtatásban (utóbbi átdolgozva), mindegyik kiadásból maradtak fenn ép példányok, neten fellelhető. Keiser kottájából azonban semmi nem maradt, mindössze egy kéziratos másolat, amely nem tartalmazza a teljes művet, hanem az 51 énekből csupán 33-at. Az áriák közötti párbeszédek megkomponált recitativóinak zenei megoldásáról sincs információ, csupán a szövegkönyv 1707-es kiadásának hibajegyzékéből derül ki, hogy a párbeszédeket is énekelték. A fennmaradt részleges kottamásolatot a hamburgi egyetemi könyvtárban őrzik. Creative Commons licenc alatt publikálták, így szabadon felhasználható. Ebből idézek alább, saját kottaátiratomban.

Hiller - Weiße: Die kleine Aehrenleserinn (1778)

Weiße a felvilágosodás egyik fontos alakja, akit a német gyermek- és ifjúsági irodalom megalapítójának tartanak. Gyerekeknek szóló hetilapot szerkesztett „Der Kinderfreund” címen. A kalászgyűjtögető kislányról szóló - gyermekszínjátszó előadásra szánt - színdarabját 1777-ben közölte a folyóiratban, bizonyos részleteket versbe szedve, hogy dalba lehessen komponálni, de a versrészleteket prózai alternatívával is ellátva, hogy zene nélkül is előadható legyen a darab.

Hiller a „Singspiel” műfajának egyik megalkotója. 1778-ban zenésítette meg Weiße színdarabjának versbe szedett részeit, éspedig először gyermek-előadásra szánt verzióban, vagyis mind a hat szerep (melyekből három felnőtt) gyermekhangra komponálva, csembalókísérettel, az előszóban írt ajánlás szerint két hegedűvel és egy csellóval megerősíthetően. Később átszerkesztette zenekari kísérettel, a felnőtt szerepeket felnőtt szereplőkkel előadandó változatba is.

A mű előadható egy óra alatt hat szereplővel és egy zongorakísérővel, azonban az énekek nem könnyűek (és mai hangolás szerint túl magas hangfekvésűek), a közöttük lévő prózai szöveg pedig elég sok. Ez azonban a kisebbik gond, mert a prózai részeket át lehet fogalmazni tömörebbre, az énekeket lejjebb lehet transzponálni, az azonban kétséges, hogy a cselekmény fel tudja-e kelteni a mai közönség érdeklődését.

A történet egy vidéki kétgyerekes özvegy földbirtokos (Mildenau, tenor) búzaföldjén kezdődik aratás utáni napon, ahol a szegény félárva kislány (Emilie, szoprán) kosarába gyűjtögeti az elhullajtott búzakalászokat, ami meg volt engedve a szegény falubelieknek, de az nem, hogy az asztagba rakott kévékhez nyúljanak. A mezőőr (Krums, bariton) meggyanúsítja a kislányt, hogy a kévékből vételezett, és büntetésből be akarja zárni éjszakára a kutyák közé, de Mildenau gyerekei (Henriette és Franz, szoprán) éppen arra jönnek, és kimentik a kislányt a mezőőr karmai közül. A folytatásban megérkezik Emília anyja (Frau Birkenfeld, szoprán), és megtudhatjuk a család szomorú történetét, ami végül rendeződik, mert Mildenau házába fogadja a kislányt és özvegy édesanyját.

Az első két ének a főszereplő kislányé, Emíliáé, aki a darab szerint nyolc éves, de a szerep olyan énektudást igényel, ami csak magasabb életkorban érhető el még olyan iskolában is, ahol napi rendszerességgel tanítják az éneket, pedig olyan iskola talán nincs is.

Hiller után tíz évvel Michael Haydn is megzenésítette ugyanezt a librettót, csak a zárókórus szövege teljesen más.

M. Haydn - Weiße: Die Aehrenleserin (1788)

Michael Haydn verziójában a 2. és 3. énekvers egy zeneszámba van komponálva, a két ének közötti pár mondatnyi párbeszéd énekelt recitativo lett. Emiatt az énekek számozása eggyel eltolódik, a 14. az utolsó.

Az eredeti szövegkönyv záróéneke (melyben a mezőőr kivételével mindegyik szereplő énekelt volna egy-egy strófát) nem került bele a kompozícióba, helyette egy kórusban elénekelt közös záróének van, melynek szövegét nem találtam meg más forrásban, csak a kéziratos partiturában. Ezért a mű megfejtését a zárókórussal kezdtem, mert az jelentette a legnagyobb kihívást a nehezen olvasható szöveg miatt. Azt sajnos nem sikerült még megfejteni, hogy a kórus szövege honnan származik.

Írásfejtő segédlet

Benda - Weiße: Das Findelkind (1787)

Jiří Antonin Benda népes cseh zenészcsalád sarjaként Nagy Frigyes porosz király udvari zenekarának tagja volt Berlinben 8 évig, majd 28 évig vezette a türingiai herceg udvari zenekarát Gotha városában. 1774-ben a weimari színtársulat otthontalanná vált egy tűzeset következtében, de a gothai herceg szerződtette az egész társulatot. Ez új lehetőséget nyitott a korábban leginkább egyházzenét komponáló Benda számára. Megteremtette a melodráma műfaját, ami nem más, mint prózai színjáték zenekari kísérettel. Ezenkívül daljátékokat is komponált Friedrich Wilhelm Gotter szövegére.

A „Findelkind” szövegkönyve a fentebb említett Weiße által szerkesztett folyóirat utódjában, a „Briefwechsel der Familie des Kinderfreundes” című, félévente kiadott könyvsorozatban jelent meg 1786-ban. Az ebből született daljáték Benda utolsó színpadi zeneműve.

Mozart - da Ponte: Don Giovanni (1787) - W

Zerlina és Don Giovanni duettje olyan, mint egy szerelmi kettős, de nem az. Itt ugyanis szerelem csak a szavakban van, de ez csak üres beszéd. A jómódú sevillai ficsúr nagy rutinnal próbálja becsalni jól bejáratott kelepcéjébe a naív parasztlányt, akinek kezdetben vannak félelmei, de végül enged a csábításnak, és bár épp aznap volt az esküvője Masettóval, hamar feladja a kétségeit, győznek a hormonok, és már mennének is a közeli házba ...

Don Giovanni személyiségzavaráról orvosi szemmel

Mozart - Schikaneder: Varázsfuvola (1791) - W

A Varázsfuvola első énekes jelenetét nagyon sokféleképpen megrendezték már, ezek között vannak látványosak, izgalmasak, viccesek, elvontak, ijesztőek, ahogy éppen a rendező fantáziájától telik. Az alábbiakban bátorkodtam én is egy rendezői ötlettel előhozakodni, de ehhez átírtam a magyar szöveget is.

Nemrég rábukkantam Verseghy Ferenc összegyűjtött versei között kilenc részletre, melyek a Varázsfuvola szövegének magyar fordításából valók. Kiderült, hogy Verseghy fordításában ennél több részlet nem is volt, ezek viszont a kor szokásos színvonalához képest meglepően jók, prozódiai és tartalmi szempontból is. A fordítás valószínű ideje 1795, a nyelvezete ennek megfelelő.

A Varázsfuvola szövege sok kritikát kapott már. Egyik kritizált vonás a hímsovinizmus, mely leginkább a 11. számú papduett szövegében mutatkozik meg. Valószínűleg ez az ének az eredeti szövegkönyv leggyengébb pontja, mely ezáltal a máskülönben bölcsnek mondott papokat állítja rossz fénybe. Verseghy, aki maga is pap volt, a magyar fordításban zseniálisan letompítja a szövegnek ezt az élét azáltal, hogy hozzátold egy második strófát, amelyben az első strófa analógiájára a férficsalfaságot énekli meg.

A másik vonás, amit a szöveg kritikusai belehallanak az operába, a rasszizmus, tekintve, hogy a legellenszenvesebb figura, Monostatos a darab szövege szerint néger, és ez a körülmény jelentőséget is kap a 13. áriában, melyben Monostatos azon aggódik, hogy az ő bőrszíne rontja az esélyeit a fehérnépnél, akik közül az éppen ott alvó Paminára van különösen rágerjedve, akitől megkísérel csókot lopni. Ez akkor vicces, amikor Pamina szerepét olyan énekesnőre osztották, mint Golda Schultz, Kearstin Piper Brown, vagy Kathleen Battle, akikre nem jellemző a sápadtság. De mindezen túltesz ez az enyhe zulu akcentussal énekelt előadás, melyben Monostatos feketére van festve, hogy egy kicsit sötétebb legyen Paminánál. (Érdemes az egészet végignézni.)

Az egyik „Edition Peters” kiadású zongorakivonat függelékében közölnek egy kihagyott Tamino-Papageno duettet, melyben ki-ki a párja után vágyakozik. A 2. felvonásban, a 11. számú papduett után kell előadni, miután már Papagenóval is közölték a hírt, miszerint van esélye egy asszonykára. Mivel a duett nem szerepel a szokásos előadásokban, magyar fordítása sem volt eddig, ezért a szövegét lefordítottam.

Müller - Perinet: Das neue Sonntagskind (1794)

Wenzel Müller a bécsi klasszicizmus szerzői között a könnyen énekelhető, népdalszerű vonalat képviseli az operairodalomban. Vannak ugyan virtuóz áriái, de egyszerű harmonizálással, könnyen eltalálható hangokon.

A „Vasárnapi gyerek” témája abból a babonából ered, miszerint a vasárnap születetteknek van valami különleges képességük, amely jelen esetben a szellemlátó képességet jelenti a főszereplő tévképzete szerint. A cselekmény nem sugall semmi meseszerűséget, csupán egy pszichológiai eset körül zajlik. A mű legismertebb részlete a részeges házmester dala, amely népdallá vált.

Sikerült fellelni egy komplett szövegkönyvet, de a teljes kottára nem akadtam rá, csupán részletekre, melyeknek a szövege nem egyezik a komplett szövegkönyvben lévő szöveggel.

Haibel - Schikaneder: Der Tyroler Wastel (1796)

Flotow - Riese: Martha (1847) - W

Flotow egyoperás szerzőként szerepel a köztudatban. Koncerteken néha elhangzik ugyan az Alessandro Stradella c. ritkán játszott opera nyitánya is (én is játszottam zenekarban), de az operaházak műsorán jóformán csak a Márta szerepel. A cselekmény lényege annyi, hogy unatkozó úri hölgyek inkognitóban viccelődnek, de aztán belebonyolódnak.

Az opera egyik legnépszerűbb részlete, a rózsadal nem Flotow szerzeménye. A kottában „Volkslied” bejegyzéssel szerepel, melynek szerzője Sir John Andrew Stevenson (1761-1833) ír zeneszerző, az eredeti angol szöveg írója Thomas Moore (1779-1852), ír származású költő.
kotta, kotta (magyarul), video (Hayley Westenra & Méav Ní Mhaolchatha)

Az opera másik legismertebb részlete Lyonel áriája a 3. felvonásból. Ez az ária nem szerepelt az 1847-es bécsi ősbemutatón, csak 18 évvel később emelték át egy 1846-ban bemutatott, jelentéktelen sikerű operából, a magyar wikipédia szerint a „L'âme en peine” című kétfelvonásos francia nyelvű dalműből, de ebben kételkedem, mert nem találtam meg benne.

A magyarországi németek körében népszerű polkák egyike, mely több címen is neveztetik (Auf ein Pfiff, Johann polka, Weinpolka, Wir san die Werischwarer Buam, Schorokscharer Buam) tartalmaz egy gyakran énekelve előadott részletet, melynek dallama kissé hasonlít Lyonel áriájára. (video1, video2)

A 3. felvonás elején felhangzó sördal szövegét újrafordítottam:
Laßt mich euch fragen (Porter-Lied) kotta, hang (Ryan Bede)
Kern Aurél fordítása is énekelhető, de abból nem derül ki, hogy itt egészen konkrétan a porter sörről van szó, amelynek mibenlétéről például itt lehet olvasni.

Mozart-Winter-Goepfart: Bűbájsíp trilógia

• Mozart-Schikaneder: Varázsfuvola (1791) - W
• Winter-Schikaneder: Labirintus (1798) - W
• Goepfart-Stommel-(Goethe nyomán): Sarastro (1891) - W

A tartalmilag összefüggő három operából kiragadtam a Papagenához kötődő cselekményszálat, és összeraktam egy mesébe. Mivel eddig a két kevésbé ismert műnek nem volt magyar fordítása, a kiragadott részletek szövegét lefordítottam. (Még nincs egészen készen, változások várhatóak.)

Az ilyen több szerző morzsáiból összegyúrt előadásra szánt műveket „pasticcio”-nak nevezték el a húsos rakott tésztáról.

Robles - Baudouin: El condor pasa (1913) - W

Nagyon határeset, hogy ide sorolható-e a perui bányászok nehéz életének egy epizódját eljátszó zenés színmű. Az összesen negyedórányi zenei anyaghoz egy óra prózai színjáték tartozik, így túlzás lenne operának tekinteni, bár az eredeti műfaj-megjelölés „Zarzuela”, ami kb. a daljáték spanyol megfelelője. Azért teszem ide, mert néhány dallamából összeállt a zeneirodalom egyik legszebb világslágere.

Deutscher: Cinderella (2015) - W

Alma Deutscher második operája a Hamupipőke mese újrafogalmazása. Az első kamaraverziót a szerző 10 éves korában mutatták be Izraelben héber nyelven. (A szövegíró Guy Deutscher nyelvészprofesszor, Alma édesapja.) Itt nem az üvegcipő azonosítja be a megfelelő lányt, hanem a dallam, melyet Hamupipőke komponált egy versre, amit a költői tehetséggel megáldott Theodor herceg írt, de ezt Hamupipőke akkor még nem tudta. A királyi bálon megrendezett énekversenyen a mostohanővérek megpróbálják az ellopott dallam segítségével félrevezetni a herceget, de csak Hamupipőke tudja a megfelelő szöveggel elénekelni a dallamot, és ahogy a dallam és a szöveg egymásra talál, úgy találnak egymásra alkotóik is.

Már elkészült az újabb opera, „A császár új keringője”.
Bemutató 2023.03.04. Salzburg.
TV riport a premier után
Cikk a bemutatóról
A cikkből kiderült, hogy a cím magyarra fordítása nem jó, mert itt egy Kaiser nevű divatmogul az egyik főszereplő, de a német cím egyértelműen az Andersen mesére enged asszociálni.